A levegőben töltött másodpercek tökéletes felkészülést igényelnek. Az aerial biztonságos tanulásának lépéseit mutatjuk be.
Az aerial a freestyle síelés egyik legkockázatosabb és leglátványosabb diszciplínája. A versenyző egy speciális ugróról 10-15 méteres magasságba emelkedik, ahol szaltókat és csavarásokat hajt végre, majd a jelölt célzóba érkezik. A diszciplína tanulása kizárólag fokozatos, kontrollált körülmények között lehetséges.
A szárazföldi előkészítés elengedhetetlen. A trampolin és a szivacsos gödör az első lépések: ezeken a berendezéseken a sportoló biztonságos környezetben tanulhatja meg az alapvető szaltókat és testpozíciókat, mielőtt egyáltalán a hóra lép.
A vízi sánc különleges edzőeszköz: a sportoló vízre ugrik, ami lehetővé teszi a valódi aerial ugráshoz közeli magasságok és rotációs sebesség elérését, de a talpra érés kockázata minimális. Az összes profi aerial versenyző hóval nem borított hónapokban is folyamatosan ezen az eszközön edz.
A hóval borított aerial ugró megközelítésekor a sebesség kritikus. Túl lassú belépés esetén a sportoló nem éri el a szükséges magasságot és nem tudja végrehajtani a forgásokat. Túl gyors belépésnél elveszíti a kontrollt az ugrón. Az ideális belépési sebességet az edző jelöli ki az ugró méretétől és az elvégzendő elemtől függően.
A leszállási célzóba való érkezés technikája: a sportoló a levegőben, a rotáció befejezésekor letekint a célzóra és beviszi a testsúlyát a leszállásba. A térdek enyhén behajlítva fogadják az ütést, miközben a testsúly egyenletesen oszlik el mindkét talpra.
Az aerial edzés soha nem egyéni sport: mindig van jelen egy tapasztalt edző, aki irányítja és szükség esetén korrigálja a tanulót. A biztonsági protokollok betartása, a fokozatosság elve és az edzői felügyelet az, ami ezt a látszólag extrém sportot valóban biztonságosan tanulhatóvá teszi.
